Az eltűnésemnek többféle oka van, és igen a lustaság is közre játszott néha. Nem tartozom a világ legszorgalmasabb emberei közé, azt hiszem. A szüleimtől is szoktam hallgatni, hogy ha a lustaság fájna, te már ordítanál. Most összeszedtem néhány szokást, ami jellemző rám. Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül. :D
1. Tudjátok, amikor a számítógépház a földön van le kell hajolni a bekapcsoláshoz. Na én természetesen mindig a lábam segítségével kapcsolom be.
2. Néha előfordul, hogy a szobámba bevitt vizes palack/chipses zacskó kiürülés után nem kerül egyből kukába, hanem még a szobámba vendégeskedik egy darabig
3. Fekszem az ágyon és kellene a telefonom, ami az éjjeliszekrényemen van. Felállok és oda megyek érte? Nem. Inkább nyújtózkodom hátha elérem, holott tudom, hogy nem fogom.
4. Ha kiesik a kezemből valami és épp nincs rá szükségem, simán ott hagyom. Majd felveszem, ha kell.
5. Rendet kéne raknom a szobámba, meg kellene varrnom egy foltot, ki kéne hegyeznem a szemceruzámat. Na mindegy, majd holnap megcsinálom. És ez így megy napokig.
6. Éhes vagyok, de semmi kedvem ki menni a konyhába és készíteni valami kaját, ezért húzom az időt, még jobban éhes nem leszek.
7. Előfordult már, hogy lemondtam egy programot, mert lusta voltam elmenni odáig.
8. Nem szeretem, amikor a buszon minden hely foglalt.
9. Van, amikor valaki meséli nekem a hétvégi programjait, én meg sem szólalok, mert egész hétvégén feküdtem az ágyban és olvastam vagy sorozatot néztem.
10. Nem szoktam reggel az ébresztőóra első csörgésére kipattanni az ágyból. Sőt, általában addig fekszem, még rá nem jövők, hogy most már kapkodnom kell, mert késni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése