1. – A tieden nincs betű – álmélkodott George. – Anya biztos feltételezi rólad, hogy meg tudod jegyezni a nevedet. Pedig minket sem ejtettek a fejünk lágyára – tudjuk, hogy mi vagyunk Gred és Forge.
2. A Fred-George páros viszont roppant szórakoztatónak találta a dolgot. Ha csak tehették, Harry előtt masíroztak a folyosón, és így kiabáltak:
– Utat Mardekár utódjának! Vigyázat, véres kezű varázsló közeleg!
Percy a leghatározottabban elítélte viselkedésüket.
– Ez nem tréfa – jelentette ki hűvösen.
– Ne állj az utunkba, Percy! – vigyorgott rá Fred. – Harrynek sietős a dolga.
– Igen, a Titkok Kamrájába igyekszik, mert teára várja agyaras csatlósa – tódította George.
3. – Te fogod megmutatni nekik, Harry, hogy egy gazdag apa még nem csinál az emberből igazi fogót. Kapd el azt a cikeszt, Harry, ha az életedbe kerül is, mert nekünk itt ma nyernünk kell, érted? Nyernünk kell.
– Úgyhogy csak lazán és vidáman – vigyorgott Fred, és Harryre kacsintott.
4. – Ron, kölcsönadod Pulipintyet? – kérdezte George.
– Most éppen úton van – felelte Ron. – Mire kéne?
– George meg akarja hívni a bálba – hangzott Fred gúnyos válasza.
5. Itt van például ez az új duma, hogy Tudjukki a puszta pillantásával ölni tud. Az a baziliszkusz, kedves hallgatóink. Az azonosítás pofonegyszerű: meg kell nézni, hogy van-e lába annak, akivel szemezünk. Ha van, akkor nyugodtan tovább bámulhatjuk, bár ha az illető tényleg Tudjukki, akkor jó eséllyel az lesz életünk utolsó bámulása.
6. – Hogy érzed magad, kisfiam? – suttogta Mrs Weasley. – Fáj?
George keze megindult a feje felé.
– Ahol a madárka, csak ott – motyogta.
– Mit beszél? – Fred rekedt volt a rémülettől. – Az agya is megsérült?
– Ahol a madárka… csak ott fáj – George kinyitotta a szemét, és ikertestvérére nézett. – Ahol a fülemüle… ahol a fülem üle, nem érted?
Mrs Weasley rázkódott a zokogástól. Fred arca falfehérből vörösbe váltott.
– Szörnyű – fintorodott el. – Nagyon ciki! A többszáz füles poén közül pont ezt a vacak szóviccet kellett kinyögnöd?
7. – Azért jöttünk, hogy tanuljunk tőle, erre most azt mondja, hogy nem is tud semmit – felelte.
– Nem azt mondta! – mordult rá Fred.
– Szeretnéd, ha kipucolnánk a füledet? – kérdezte George, és az egyik csodabazáros táskából előhúzott egy hosszú, vékony szerszámot.
– Ha kéred, máshova is szívesen bedugjuk, nekünk mindegy – tódította Fred.
8. – Büntetőmunkára küldesz minket? – kérdezte Fred „ na, arra kíváncsi vagyok ” hangon.
– Leíratod velünk százszor, hogy jó kisfiúk leszünk? – tódította gúnyos vigyorral George.
A közelben állók harsányan nevettek. Hermione kihúzta magát; szeme összeszűkült, bozontos haja szinte szikrázott.
– Nem – felelte dühtől remegő hangon. – De megírom édesanyátoknak.
George hátrahőkölt.
– Azt nem tennéd meg… – nyögte.
– De megteszem! – nézett rá zordan Hermione.
Az ikrek kővé dermedtek a döbbenettől. A fenyegetés szemlátomást mélyen övön alul érte őket.
9. – Makesz mást se csinált, csak evett és aludt – tette hozzá George. – Te magad mondtad.
– Egyszer megharapta Monstrót! – vette védelmébe néhai kedvencét Ron. – Emlékszel, Harry?
– Igen, ez igaz – bólintott Harry.
Fred nem tudott elfojtani egy vigyort.
– Az volt Makesz karrierjének fénypontja – jelentette ki gúnyos ünnepélyességgel. – A heg Monstro ujján örök időkig őrzi majd dicső emlékét.
10. – Remélem, jól vagy – biccentett nagy komolyan Percy, miközben kezet ráztak. Harry úgy érezte, mintha a polgármester fogadásán lenne.
– Igen, köszönöm…
– Harry! – Fred befurakodott bátyja elé, és mélyen meghajolt. – Kimondhatatlan gyönyör viszontlátni téged, kedves barátom…
– El vagyok bűvölve! – tódította George, és Fredet félrelökve megragadta Harry kezét. – Őszinte hódolatom, öreg cimbora!
Percy összevonta a szemöldökét.
– Elég volt, fiúk! – szólt rá az ikrekre Mrs Weasley.
Fred rámeredt az anyjára, mintha most venné csak észre, hogy ott van, és most az ő kezét ragadta meg.
– Anya! Szóhoz se jutok az örömtől!
Szia! Sokszor felnevettem a bejegyzést olvasva. Jól összeválogattad.
VálaszTörlésPuszi: Rowena
Szia! Köszi, örülök, hogy tetszett. :)
TörlésPuszi: Klárii